A héten történt, hogy a egy meleg pár, élt azon jogával, hogy a közösség elleni izgatás ellen tegyen bejelentést. A rendőrség eljárásában benne volt minden amire azt mondanám, hogy alpári viselkedés. Egyrészről szép volt, ahogy az áldozatokból, hirtelen bűnösöket csináltak. A csókolózó párt megfenyegetőnek ajánlották fel, hogy tegyen közszeméremsértés miatt feljelentést. Ahogy olvastam ezzel kapcsolatban a fórumbeszélgetéseket feltérképezve a magyar társadalom (amennyiben van ilyen) általános mentális állapotát, elszomorodtam. Egyrészről sugárzott a hozzászólásokból a mérthetetlen gyűlölet (csak úgy éreztem a zavart az erőben), másrészről a formális logika teljes hiánya uralta a gondolatmeneteket. Túl a homofóbia - buzeráns perverzió vitán, van még egy elme ennek a történetnek, amiről kevesebbet beszélnek, de ugyanannyira káros.

"Ők külföldiek, de azért tudhatnák, hogy ez itt még mindig Magyarország"

Ebben a mondatban benne van minden. Mi magyarok szeretjük magunkat vendégszeretőnek beállítani. De a attól tartok, ezt a Váci utcán ebédlő vendégek, vagy a segítséget kérő külföldiek nem nagyon veszik észre. Erről a mondatról a 300 c.film "THIS. IS. SPARTA!" jelenete jutott az eszembe. És ekkor jöttem rá, hogy annyira elmélyedtünk a történelembe (sajátos Közép-Európai sors), hogy elfelejtetttünk tanulni belőle.
Lehet, hogy egyeseknek szimpatikus ez a spártai virtus, a harcias társadalom, és a Taigetos-elv (hulljon a férgese). Szép is ez, a dicső spártai múlt. De azért több dolgot jegyezzünk meg. A spártaiak tisztességel harcoltak, de végül elbuktak és a végső győzelmet az athéniak szerezték szerezték meg a perzsák felett. A mai összeurópai kultúrkörnek két nagy forrása van. Az első a zsidó-keresztény hagyományok, a második a görög filozófiai (khmm... akarom mondani athéni filozófia). Noha olykor-olykor ezek nehezen összeegyethetőek, egy dologban biztos lehetünk: ezek nem részei a spártai örökségnek. Spárta örökös nélkül maradt. Vagyis szeretném azt hinni, de ha körbenézek a nagyvilágban úgy látom, hogy a spártai örökség mint egy mém mindig visszalopódzik az emberi agyakba, és a legnagyobb sületlenségeket képes kihozni belőlük.

Szeretnék bízni abban, hogy valahol a fejekben megvan a "magyar Athén", és egyszer végleg bebizonyítja, hogy Spárta ideje lejárt, és a dicső múlt ismerete nem elég a túléléshez. Ahhoz jövőt is kell építeni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.