Először is szeretném leszögezni, hogy nem szoktam filmkritikákat írni, és a továbbiakban sem szeretnék ezzel foglalkozni. Ugyanakkor az új magyar Coming out film megér egykét mondanivalót.

Kezdjük azzal, hogy miért jó a film. Ezek mind másodlagos dolgok lesznek.

• A párbeszédek szerintem kifejezetten jók. Olvastam olyan kritikákat, amik szerint erőltetett, de ez nem így van. Nagyon jól hozza a vígjátékok szópoénjait, olykor még kifejezetten intellektuálisnak is hatnak (Sziszüphosz-segélyszolgálat, felmerült a Taigetosz név is, de elvetették). Személyes kedvencem Balázs Csak-monológja, szerintem zseniálisra sikeredett.
• A film (egyik) célja a volt, hogy megmutassa, hogy az LMBTQ(vagy még I, meg van valami Z? is) közösség milyen probémákkal küzd.
  És tényleg, látjuk, hogy Erik és Balázs házasodni készülnek, de Magyarországon formálisan nem tudnak. Eriket folyton attrocitás éri többnyire gyáva és idióta alakoktól, akik félnek nyíltan konfrontálódni, de elég bátrak ahhoz, hogy hátulról leüssék a főhőst ezzel bizonyítva erkölcsi defficitjüket.
  A melegek is emberek, és segítenek a bajban. Egy kis jelenetre a szivárványcsaládok mémje is megjelenik a filmben. Sőt a film végül két férfi esküvőjével zárul.
• Megjelenik az a szituáció is, amikor a meleg pár a munkahelyen kénytelen megbeszélni dolgokat. És hogy mennyire kínos, és komikus helyzetet tud ez teremteni. Egyszerre szomorú, reális, és kívülről látva nevetséges. Személyesen megélve tudtam rajta nevetni, kínomban...
• A rosszalló szomszéd jellemfejlődése is szenzációs. Ő többször is buzizik, és mindegyik szituációban érzetetve van, vagy már ő érzi, hogy ez kínos, és ilyet nem illik csinálni.

Most pedig jöjjön, ami rossz a filmben.

• A film iszonyatosan szexista. Ahogy a női test illetve nőiség ábrázolva van, az szinte már-már pornográf. Részt vettem egy fórumbeszélgetésen a rendezővel, és a hallgatóság ennél a résznél két irányba indult el. Egyrészről Erik nőkhöz való vonzalmát nem azzal kellett volna illusztrálni, hogy folyamatosan premier plánban női melleket látunk, sőt még egy "heteró" pornómagazint is.
  Másrészről a férfiak közötti intimitás alig, jelenik meg. És a férfi test ilyen jellegű tárgyiasítása nincs ábrázolva, ami aránytalanságot okoz.
  A rendező azzal próbált meg védekezni, hogy azt szerette volna bemutatni, hogy Erik hogyan látja reszpektíve a heteroszexuális férfiak hogyan látják a nőket. Ha ez így van... Akkor a heteroszexuálisok mind bunkó barmok, akit csupán szexuális tárgyként látják a nőket. Remélem, nem így van.
• Ahhoz képest, hogy az LBTQ(biztosan kihagyok egy betűt) közösség pozitív bemutatása is cél volt, a fő történet mégis az, hogy Erik melegből heteró lesz. A rendező eredeti szándéka az volt, hogy egy groteszk fordított szituációt mutasson be. Jelentem, ez nem sikerült. Egyáltalán nem érezni, hogy valami fordított dologról van szó. Akkor lehetett volna ilyet csinálni, ha olyan környezetet teremt, ahol a homoszexualitás a normális. Bár ez nem egy romantikus vígjáték témája.
  Másrészről ha Erik meg mindig is heteró volt, akkor miért volt meleg vállalva ezzel az összes megaláztatást?
  Itt szeretném megjegyezni, hogy ellentétben a többi kritikával NEM, Erik nem a fejsérülés következtében lesz heteró, hanem mert "megátkozza" magát. A fejsérülés pont ugyanolyan következmény, mint az ő indentitásválsága. Ha ez nincs meg, tessék megnézni még egyszer a filmet, de most alaposabban.
• Jó jelenetként említettem a munkahelyi szituációt. Önmagában jó jelenet. Önmagában. Egyáltalán nem illeszkedik a filmbe. Alig van intim pillanat (kézenfogva járás, puszi, ölelés), az a két, férfiak közötti csók is csupán 12~13 képkockányi. (Bezzeg leszbikus csók az van hosszabb is :p). Az egyetlen jelenet, ahol megjelenik az intimitás, az ahol nem jelenhet meg. Innentől kezdve ambivalens az egész.
• Nincs katarzis a filmben. Lindát becsapja, Balázst meg megcsalja Erik, de egyiknek sem mondja el az egészet, csak a színfalak mögött, így elmarad a nagy veszekedés, az ezzel járó poénok (mégiscsak vígjáték), meg minden. Ehelyett csendes elfogadás érződik a filmen, ami teljesen életidegen.
  Ide tartozik, hogy emiatt nincs semmi jellemfejlődés a a főszereplőkben.
• A szereplők ábárzolása kicsit (olykor nagyon) szereotíp, ami egy vígjátéknál nem is baj.
  [cerebropénia~kefalofallitisz]
  De basszus a sál!!! A film végére, ami egyébként nyáron játszódik, sáltúladagolásom lett (a melltúladagolás mellett). Ráadásul mindenkin ugyanúgy volt megkötve. MIÉRT? Ennyire nincs fantáziánk melegeknek, vagy mi fasz van?
  [/cerebropénia~kefalofallitisz]
• Teljesen indifferens jelenet, amikor a rádiós főszerkeztő változásokat vél felfedezni Eriken. Ami azért furcsa, mert Erik pont ugyanolyan, mint a film elején. Ráadásul olyan viselt tulajdonságokat kér rajta számon (risza, selypítés, kálló kisujj), ami ezen kívül sohasem jelennek meg a filmben. Sőt amikor Erik buzist játszik, akkor a buzik szólnak rá, hogy ez buzis. Totál értelmetlen.
• A fórumbeszélgetésen az egyik filmben résztvevő beszélt a saját homoszexualitásáról, és arról, hogy ezt miért nem vállalja nyíltan (nagysajtó előtt). [Ha bárki kérdezné, nem! Erről a személyről több információt nem fogok kiadni]. Furcsa volt hallgatni, mert egyrészről igaza van, a helyzet tényleg olyan, mint ahogy leírta. Másrészről a fel nem vállalásával meg biztosan nem fog változni az a helyzet, amit ő is rossznak tart, tehát ezzel konzerválja a status quot. De ha a film üzenete, miszerint "Merj az lenni, aki vagy!" nem jutott el az egyik készítőjéhez, akkor hogyan fog eljutni a nagyközönséghez. There's no coming out but staying in.

Összességében nekem az volt a benyomásom, hogy két különböző történetet sikerült egy filmbe összehozni, és ebből kifolyólag nagyon sok hiba innen ered. Ha értékelnem kellene egy fehértől feketéig terjedő listán, akkor ez a film kék lenne.

Új hír, hogy a magyar kormány ígéretének megfelelően csökkenti a hústerméket áfáját. No mint azt már megszokhattuk, az állami garancia nem sok mindent jelent mostanság, így ebben az az esetben is csak jól hangzó intézkedésről van szó. Ugyanis nem kész hústermékek, hanem csak az élő és félisznó ÁFA-mérsékléséről van szó.

Ez az államnak szerintem csak visz, mint hoz, ráadásul a végső fogasztói árat nem csökkenti, hisz ott maradt az eredeti 27%-os kulcs. Vegyünk egy egyszerű példát. Van a termelő, van a feldolgozó, és van a fogyasztó. A folymat a következő volt: A termelő eladta a terméket a feldolgozónak, aki a feldolgozás után a saját hasznával együtt továbbadta a kész árut a fogyasztónak. (ebből a kisker/nagyker részt kihagyjuk, mert ott már nem változik a termék minősége). Ebben a folyamatban csak annyi a bibi, hogy áfát csak az utolsó fázisban fizetnek tényelgesen mert a köztes résznél álló (azaz a feldolgozó) visszatudja igányelni az áfát az általa befizetett áfa erejéig. Tehát a feldolgozó gyakorlatilag eddig is nettó áron vásárolta a élő iletve féldisznót. Most viszotn csökkentik ennek az áfáját 27%-ról 5%-ra. Szép lehet reklámozni, hogy 22%-ponttal csökkent, de a végső fogyasztónál az áfat továbbra is maradt 27%, ami miatt nem fognak csökkenni a vásárlói árak. Annyi hatás azért csak lesz, csok a termelői oldalon az alcsonyabb adóterhek miatt nem éri meg feketézni, mert az esetleges büntetést nem hozza be, a adócsalás nyeresége. Ez a tény ugyan csökkentheti a árakat, de mivel hogy a feldolgozási folyamat elején van, vajmi kevés hatása lesz a végső fázisra.

A tanuság a történetből, hogy sikerült egy olyan adókulcsot csökkenteni, aminek nem sok szerepe volt a költségvetésben (hisz a feldolgozó egyszer kifizette, majd később visszaigényelte), a csökkentésnek nem lesz hatása a fogyasztói árakban (mert a fogyasztói ÁFA maradt 27%), de legalább ki lehet plakátolni vele az utcákat, hogy 22%-kal kevesebb a ÁFA, de ettől még nem lett olcsóbb a hús.

Én értem ezt, és remélem, az is, aki olvassa. Csak attól tartok, hogy a szavazó tömeg a következőt fogja érzékelni belőle. Hú, csökkent az ÁFA, fúj de nem csökkent a hús ára. Azok a rohadt multik lenyúlják a különbözetet... Jagyarország tobban meljesít! no meg "Nem eszünk gyurmát!"

Mint azt korábban említettem, nyelvészeti kérdésekkel is szeretnék fogalkozni. Bizonyára a fenti cím sokakat zavar. Bevallom engem is, csak más okból.

A laikus nyelvészetnek is megvan a maga hagyománya, akárcsak a professzionális nyelvészetnek. Ebből születnek népi etimológiák egyes szavak eredetéről, amik nem is igazán nyelvészeti, hanem inkább kulturáis szempontból hordoz a kutatóknak információt. Kortárs jelenség azonban a nyelvi fasizmus és a nyelvi babonák egyre nagyobb terjedése. Azt is lehetne mondani, hogy vészes el van terjedve.
Egy-egy halára ítélt nyelvi formát általában érdekesebbnél érdekesebb sületlenséggel magyaráznak. Pl: germanizmus, helytelen, "ilyen szó nincs", az már önmagában többesszám.

A többesszámos kérdéskörbe került be a médiák-médiumok esete. Nagyon sok pro-contra vélemény születet. Én speciel azokkal értek egyet, akik a média szót nem tekintik többesszámnak. Mert a magyarban nem is az. Hangsúlyozom, hogy a magyarban nem az, más nyelvekben előfordulhat, hogy többesszámként kezelik. Viszont amikor a médiák kifejezést támadják, akkor szinte elfelejtik érzékelni, hogy több más szó van, aminél ugyancsak a többesszámú alakját vettük át egyesszámú alakként, és mint olyan gátlástalanul hozzábiggyesztjük a magyar többesszám jelét, ha arra van szükség. Példának néhány ilyen szó:

• biblion, biblia "könyvek"
• folium, folia "rétegek"
• leu, lei "oroszlán (pénznem)"
• cake, cakes "sütemény, keksz"

Ugyanakkor ezeknél a szavaknál senkit sem zavar a "bibliák, fóliák, kekszek*", csak a médiák kifejezés lett megbélyegezve, holott a laikus logika szerint a következő szavak lennének a "helyesek": biblionok, fóliumok, kekek. Bevallom őszintén, hülyén hangzik.

A másik mindig vissza-visszatérő vita az anitpatikus-unszimpatikus kérdéskör. Meggyőződésem, hogy a vita róla nagyobb, mint ahányszor ezeket a szavakat használnánk. Ebből csak egy részt szeretnék kiemelni. Gyakorta hangzik el az, hogy "olyan szó, nincs hogy unszimpatikus". És ezen általában megütközöm. Hát mégis hogy búbánatba ne lenne? Van hangalakja, jelentése, szinonímája, stílusértéke, hangrendje, ragozása... Tehát a szó létezik. Az megint egy másik kérdés, hogy ki milyen stílusértéket társít hozzá. Valaki szerint az "unszimpatikus" szubstandard**, és az "antipatikus" a standard. Az én személyes véleményem fordított: számomra az "unszimpatikus"köznyelvi, ellenben az "antipatikust" művinek és pszeudostandardnak tekintem.

_______________________________
* A "lej" szó nem a legjob választás, mert mint pénznem riktán szerepel többesszámban.
** én [standard]nak ejtem, ez alapján mélyrendűként is ragozom.

Most így október 23-án úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a véleményem erről a megemlékezésről.

Gyurcsány Ferenc facebookoldalán olvastam, miszerint a '56 egyedüli örököse a demokratikus baloldal. Sajnos egyet kell vele értenem. A sajnos azért sajnos, mert Gyurcsány Ferenc politikai dilettentizmusa miatt a mai baloldal a nulla felé konvergál, és mint így egy ilyen kompetenciákkal rendelkező személlyel politikiai kérdésben egyetérteni sérti az értelmiségi mivoltomat. Ugyanakkor nem mondott olyat, amit magam már nem gondoltam volna korábban.
Noha a mostani jobboldal logikájából adódóan nekik kellene a forradalmi örökösöknek lenniük, és a belső szerkezeti következtetések akár még logikusak is, sajnos a tények nem őket igazolják. Pedig a logika egyszerű: Azok, akik a rendszerváltás után szembehelyezkedtek a baloldallal, igyekeztek a rendszerváltás előtti baloldallal is szembehelyezkedni. No ilyenkor születtek meg olyan vadhajtások is, mint a megtért Hofmann Rózsa. De ez nem róla szól.
Viszont ez a logika hibás. Abból még, hogy a 57 évvel ezelőtt "A" "B" ellen volt, és most "C" van "B" ellen, nem következik, hogy "C" "A" szellemi örököse. Akkor lenne a örököse, ha valami kontinuitást vélnék felfedezni "A" és "C" között. Ez viszont nem feltétlenül létezik. Egyrészről azért sem, mert a jobboldali, illetve azok ideái nem vettek/vehettek részt a forradalomban. Nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért mert akadályoztatva voltak. Az '50-es évek Rákosi-érája alatt gyakorlatilag kihalásra ítélték többek között a jobboldalt is. Nem volt jobboldali magyar értelmiség, aki ne lett volna börtönben, házi őrizetben, menekülőben, emigrációban, eltemetve. Maga a forradalmi tömeg is Nagy Imrét tekintette követendő vezetőnek, aki ugyancsak kommunista volt, de abból legalább a demokratikusabb fajta.

Egy szó mint száz, az '56-os forradalom baloldali forradalom volt, az akkori jobbolalnak nem sok köze volt hozzá. Mindemellett az öröksége mindenkinek szól, aki olyan dolgokban hisz, mint a demokrácia, a szabadság vagy a szuverenitás. És nem feltétlenül abban az értelmében, ahogy a mostani kormány értelmezi ezeket a szavakat.

A héten történt, hogy a egy meleg pár, élt azon jogával, hogy a közösség elleni izgatás ellen tegyen bejelentést. A rendőrség eljárásában benne volt minden amire azt mondanám, hogy alpári viselkedés. Egyrészről szép volt, ahogy az áldozatokból, hirtelen bűnösöket csináltak. A csókolózó párt megfenyegetőnek ajánlották fel, hogy tegyen közszeméremsértés miatt feljelentést. Ahogy olvastam ezzel kapcsolatban a fórumbeszélgetéseket feltérképezve a magyar társadalom (amennyiben van ilyen) általános mentális állapotát, elszomorodtam. Egyrészről sugárzott a hozzászólásokból a mérthetetlen gyűlölet (csak úgy éreztem a zavart az erőben), másrészről a formális logika teljes hiánya uralta a gondolatmeneteket. Túl a homofóbia - buzeráns perverzió vitán, van még egy elme ennek a történetnek, amiről kevesebbet beszélnek, de ugyanannyira káros.

"Ők külföldiek, de azért tudhatnák, hogy ez itt még mindig Magyarország"

Ebben a mondatban benne van minden. Mi magyarok szeretjük magunkat vendégszeretőnek beállítani. De a attól tartok, ezt a Váci utcán ebédlő vendégek, vagy a segítséget kérő külföldiek nem nagyon veszik észre. Erről a mondatról a 300 c.film "THIS. IS. SPARTA!" jelenete jutott az eszembe. És ekkor jöttem rá, hogy annyira elmélyedtünk a történelembe (sajátos Közép-Európai sors), hogy elfelejtetttünk tanulni belőle.
Lehet, hogy egyeseknek szimpatikus ez a spártai virtus, a harcias társadalom, és a Taigetos-elv (hulljon a férgese). Szép is ez, a dicső spártai múlt. De azért több dolgot jegyezzünk meg. A spártaiak tisztességel harcoltak, de végül elbuktak és a végső győzelmet az athéniak szerezték szerezték meg a perzsák felett. A mai összeurópai kultúrkörnek két nagy forrása van. Az első a zsidó-keresztény hagyományok, a második a görög filozófiai (khmm... akarom mondani athéni filozófia). Noha olykor-olykor ezek nehezen összeegyethetőek, egy dologban biztos lehetünk: ezek nem részei a spártai örökségnek. Spárta örökös nélkül maradt. Vagyis szeretném azt hinni, de ha körbenézek a nagyvilágban úgy látom, hogy a spártai örökség mint egy mém mindig visszalopódzik az emberi agyakba, és a legnagyobb sületlenségeket képes kihozni belőlük.

Szeretnék bízni abban, hogy valahol a fejekben megvan a "magyar Athén", és egyszer végleg bebizonyítja, hogy Spárta ideje lejárt, és a dicső múlt ismerete nem elég a túléléshez. Ahhoz jövőt is kell építeni.

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter trianonosdit játszik a főváros térképén. Ugyan is sikerült egy elég felemás helyzetet létrehozni a Margitszigeten.

Ezzel kapcsolatban két érv hangzott el. Navracsics szerint "kiemelt idegenforgalmi jelentőségű, a fejlesztése túlmutat egy kerületi önkormányzat stratégiai tervezésében rejlő lehetőségeken." Tarlós szerint "a Margitsziget fővároshoz rendelése hatósági változás, az önkormányzat a saját tulajdona felett gyakorolhatja a közigazgatási jogokat."

Ez így önmagában jól hangzik, de sántít. Idegenforgalmi szempontból a Várnegyed, a Kossuth tér, vagy a Hősök tere - Városliget ugyanolyan frekventált, mint a Margitsziget, ha nem épp frekventáltabb, de ezeken a területeket nem érinti a változás. Mégis csak a Margitszigetet választják le a 13. kerületről. A többi marad a helyén.
Tarlós érve meg még rosszabb. Ha mondjuk a Főváros valamit át szeretne építeni a saját központjában, akkor az V. kerületi önkormányzattól kell az engedélyt kikérnie. Mégsem hallani, hogy Tarlós amellett ágálna, hogy a Belvárosban, a Főváros a saját területe felett gyakorolja a közigazgatási jogokat. Apropó közigazgatási jogok. A Főváros most olyan jogokat fog kapott amivel eddig csak kerületek rendelkeztek. Ezzel úgy szüntettek meg egy status quot, hogy ennek alkotmányos alapjait nem tették le. (Bár attól nem tartok, hogy a Fides nem fog hozzányúlni a "szeton bilárdságú tákolmányhoz".) Illetve fölvetődik a a kérdés is, hogy bármely helyi önkormányzatot meg lehet-e fosztani a közigazgatási területének egy részétől a helyi lakosok megkérdezése nélkül. A helyiek szerint nem, a központi erőtér szerint meg igen.

Ez is egy jó példa arra, hogy terpeszkedik a NER és hogy mennyire nem veszi figyelembe az embereket. A helyiket egy nagygyűlést, kvázi nyílt fórumot tartottak volna a Margitszigeten, ahol legalább egymásnak elmondhatták volna a véleményüket. Szép demokratikus gondolat. Az árvíz közbeszólt, és a fórumból árvízi segítkezés lett. És miközben önkéntesek (köztük XIII. kerületiek is) próbálnak gátat vetni a víznek, az Országgyűlés rezzenéstelenül megszavazza a vitatott jogszabályt. Még csak a látszatra sem adtak, hogy úgy tennének, mintha meghallgatnák a helyieket. a NER-ben nincs vita, és kész.

A jelenlegi állapot szerint Budapest 24 részre oszlik: 23 kerületre és önmagára. Ez utóbbi funkcióját tekintve lehetne a XXIV. kerület, ahol Barátok köt játszódik.

Az utóbbi időben egy nagyon inspiráló sorozatra bukkantam Física o Química címmel. Még mielőtt bárki folytatná a az olvasást, jelzem SPOILER. Ha magad akarod megnézni és átélni a fordulatokat, akkor jobb ha nem olvasod el, amit épp írok. A történet főhőse egy iskola, így a sorozat szálai, tanulók, tanárok szülők, fiúk, lányok, melegek. Én ezzel az utóbbi kategóriával szeretnék foglalkozni.

Kezdetben van Fer, majd később csatlakozik hozzá David. Kapcsolatuk eléggé ambivalens, és nem is lehetne más. Hisz a szerep szerint tinik, és mint tiniktől elég érdekes lenne elvárni, hogy a saját érzelmeiket illetve reakcióikat éretten, megfelelően kezeljék. Ez meg is adja a varázsát a történetnek, miközben mindenki tudja, hogy a sors (=forgatókönyvírók hada) is egymásnak teremtette őket. A hullámvasút kapcsolat az utolsó évadban végül egy "inkább mégsem szakítás után" egy vészhelyzet elé néz: egyik diáktársuk fegyverrel hadonászik az iskolában. És itt jött el a leggyönyörűbb pillanat. Fer totál kibukik, és a fegyver elé áll, és a világ egyik legszebb szerelmi vallomást mondja el. Ott a megfélemlített tömegben a barátja, ő a puska előtt. Gyönyörű, szinte már giccses, mégis a "one moment of perfect beauty". Erre a hadonászó fiú megtör, leengedi a fegyvert, mire egy harmadik valaki nekiront, és dulakodás közben egyszerűen lelövik Fert, és David karjai között szerelmet vallva meghal. Van még hátra két rész... juppi...

És itt elborult az agyam. Dühös voltam, mert az egyik legszerethetőbb szereplőt ölték meg, aki ráadásul a legeslegelejétől szerepelt. Másrészről, meg olyan megható és szomorú, és giccses, és annyira a melegekre jellemző, és romant... Várjunk csak "melegekre jellemző"? Tényleg erre vagyunk ítéltetve, vagy csak a művészet manifesztál egy ilyen állapotot. Próbáltam összeszedni azokat a filmeket sorozatokat, ahol meleg szereplők, vannak vagy meleg, siralmas állapotokat fedeztem fel. Két nagy kategória van, komédia (tejszínhab cukorral), dráma (lehetőleg halállal). Pl.: Big gay musical, Another gay movie, Eating out. Dráma: Imádságok Bobby-ért, Philadelphia.

Értem én, hogy egy átlagos élet átlagos napjából nem lehet filmet csinálni. De mégis az az érzésem, hogy mi melegek elvagyunk csúszva a társadalomfejlődésünkben, szemben a többségi társadalommal. Mintha 1978 és az "I Will Survive" előtt élnénk, és kb ilyen történetekkel is traktáljuk magunkat. Hozzáteszem, hogy a fennemlített nagyfilmek között vannak átmenetek (Shelter, Latter Days), amelyek mentesek a cukormázas komődiától, és alternatívát kínálnak fel a filmen túli jövőre is. És természetesen vannak pocsék Zs-kategóriás filmek is, de már létezésük megemlítésével is bűnt követtem el.

Szóval ha a nagy sikerfilmeket nézzük ebben a szűk csatornás közösségben, akkor azt kell észrevennünk, hogy valahol a '70-es évek társadalmi színvonalán rekedtünk meg. Annyi biztos, hogy a Love Story (1970) után "a szerelem majdnem mindent legyőz", de még az "I Will Survive" (1978) előtt jár a meleg közösség csoportlelkülete. Én legalábbis erre a következtetésre jutottam. Kommentben lehet vitatkozni :)

Az elmúlt napokban rengeteg olyan dolog történt, ami megér egy-egy kommentárt, mégis most egy kicsit megmosolyogtató történettel indítanék.

A Facebookon született egy mém, Tibi atya, aki kicsit iszákos, kicsit perverz, és szinte tökéletesen illusztrálja a nyomorba döntött "vidék" morális és értelmi süllyedését*. Eredetileg Máriakálnokon, egy Mosonmagyaróvár melletti faluban tevékenykedett, legalábbis a Facebook szerint. Mivel Tibi atya nem az erkölcsi tartása miatt lett híres (vagy éppen hírhedt), kifejezetten nem tetszett ez egy helyi asszonynak, nevezetesen dr. Tóásóné Gáspár Emmának, aki történetesen a falu első embere. A meccs jelenlegi állása szerint a polgármester feljelentette az - egyébként csak a virtuális térben létező - Tibi atyát, egyúttal megkérte, hogy költözzön egy másik településre. Tibi atya engedett a kérésnek, és elköltözött - a szintén valóságban nem létező - Humbákfalvára.

Itt lenne pár megjegyzésem. Korábban ügyfélszolgálaton dolgoztam, és kifejezetten "megvolt a véleményünk" a dr. nevű kuncsaftokról. Különösen a dr. Walaghyné dr. Scheghre Vera típus volt a legveszélyesebb. Annyira komolyan tudták venni magukat, hogy azzal már közröhej tárgyává is váltak. Attól tartok, hogy ez történt ezzel a szegény hölggyel is, aki azt hitte, hogy munkáját végzi, és a falu érdekeit szolgálja. Tévedett. Máriakálnoknak kb 1600 fő a lakossága, viszont így a egy főre jutó nevezetességek igen jó arányt mutatnak. Tibi atyának majdnem 130.000 lájkolója van (2013.05.31.), és mivel mostanában egyre több hírt hallani róla, könnyen lehet, hogy emelkedni fog. Minden értelemmel és egy kis öniróniával megáldott ember örülne, hogy az általa vezetett község egy ilyen jó lehetőséget kap a reklámra. Én nem tudom, hogy Máriakálnokon melyik hiányzott, de az biztos, hogy egy ekkora lehetőséget kihagyni hatalmas vétek, még talán Tibi atya szerint is.

A történetnek több tanulsága is van:
- Az ingyen reklám, még ha negatív is, ingyen van.
- Minél komolyabban vesszük magunkat, annál nevetségesebbé válunk.
- Nem volt egyetlen egy (troll) polgármester se, aki befogadta volna Tibi atyát.

__________________________________
* Az is megérne egykét bejegyzést, hogy miért vannak ilyen helyzetben a magyar falvak

Sajnálattal közlöm, hogy a korábbi más oldalon lévő bejegyzéseim eltűntek. Nemes egyszerűséggel megszűnt a blogot szolgáltató szerver. Egyrészről szomorú, másrészről talán így kellett lennie. Az életem azon szakasza lezárult, és most egy újabb következik. Szóval uzsgyi neki!